Nemzeti ünnepünkről való megemlékezés a református templomban, ünnepi istentisztelettel kezdődött, ahol a hívek és a történelmi egyházak képviselői előtt igét hirdetett Veres-Kovács Attila, a Nagyvárad-Olaszi református egyházközség lelkipásztora.

A messze hangzó, erőt sugárzó emléknapon a lelkész a hívek figyelmébe ajánlotta: hősök csak azokból születnek, akik igazságát kőbe vésik. Így érdemes vállalni ’49, ’56 követését, mely minta arra, hogy egy kicsiny, de büszke ország hogyan tudott példát mutatni a világnak. „Ma értetek szól a harang, a lélek harangja!” – emlékezett a forradalom hőseire a lelkész.

Az ’56-os emlékműnél folytatódott az ünnepség, melynek szónoka Kovács Zoltán, a megyei közgyűlés tagja, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója volt. Beszédében részletezte az ’56-hoz vezető utat, s megnyugtatóan konstatálta, hogy ma már nyíltan lehet emlékeznünk. Az ötvenes évek közepén az emberek világossá tették, hogy nem akarnak a régi módon élni, mert elegük volt a beszolgáltatásokból, a kizsákmányolásból, a mezőgazdaság kizsigereléséből, az erőszakos szövetkezetesítésből, abból, hogy mások mondják meg, hogyan éljenek, az internáló táborokból. A hatalom sem tudott már a régi módon uralkodni, s a remény szellemét már nem lehetett a palackba visszaszorítani – sorjázta az igazgató. A forrongás élére az ifjúság állt: 16 pontban foglalták össze követelésüket, s a forradalom jelképe a sztálini címertől megfosztott lyukas zászló lett. Sorra alakultak a fővárosban és vidéken a forradalmi bizottmányok, s az emberek saját kezükbe vették sorsuk alakítását. A csodálatos 12 nap azonban a szovjet hadsereg megszállásával véget ért, s megkezdődött a véres megtorlás időszaka. A forradalom berettyóújfalui vezetői sem kerülhették el sorsukat: Dr. Hubai Miklóst 9 év börtönre ítélték, míg Gaál János agyonverték, Csóra József 4 év börtönt kapott, míg többeket internáló táborokba hurcoltak.

A jelenről szólva Kovács Zoltán elmondta: országunk újra sokat tesz a szabadságáért. Egy gazdaságilag legyengített országot, egy morálisan széthullott nemzetet kell talpra állítani. Csendes szabadságharc zajlik nap, mint nap, hogy ez a küzdelem minél hamarabb a javunkra dőljön el – emelte ki a szónok, tiszteletet kérve a múlt és jelen csendes szabadságharcosainak.

A Zenetheatrum művészeinek és növendékeinek emelkedett hangulatú műsora után az ünnepség résztvevői megkoszorúzták az ’56-os emlékművet.