Emlékbeszédét történelmi visszatekintéssel kezdte. Mint mondta, 1658-ban törökök, tatárok és rácok pusztították az Erdélyi Fejedelemséget, benne a Partiumot, a hajdúság lakóhelyét. II. Rákóczi György lovaskatonáit, köztük borosjenői Kádár Istvánt küldte a túlerőben lévő fosztogatók ellen, aki a Berettyónál próbálta megállítani a környék további felperzselését. A bátorság, az önfeláldozás, a tettrekészség jellemezte ezeket a napokat, de ahogy arra számítani lehetett, az ellenség elsöpörte a hősiesen védekező magyarokat – hangsúlyozta az alpolgármester. Hozzátette, az alkalmon emlékezni és emlékeztetni gyűltünk össze. Emlékezni a hősi halottakra, akik a mi megmentőink is, hiszen nem engedték, hogy az idegen hadak a földdel egyenlővé tegyék otthonunkat. A bátor harcosok önfeláldozásukkal példát mutattak, hogy az önös érdekek felett minden esetben van egy nagyobb erő, a haza. Bónácz János kiemelte, a harcosok megcselekedték, ami rájuk volt szabva, lehetőséget adva másoknak a túlélésre és egy új haza megteremtésére. Emlékbeszéde végén arra hívta fel a figyelmet, tanuljunk a hősöktől hazaszeretetet, bátorságot, ami napjainkban is utat mutathat nekünk a nagyvilág ügyeiben, és emlékezzünk a hősökre, akik életükkel a világot váltották meg számunkra.

Az emléknap a hagyományokhoz hűen Kádár vitéz lovasszobránál koszorúzással ért véget.